Érdekességek
A kommunista rendszer de facto 1989. november 10-én ér véget, amikor Todor Zsivkov ellen palotaforradalom tör ki, pártbéli ellenzéke – Andrej Lukanov és Petar Mladenov pártvezetõk vezetésével – moszvai támogatással lemondatják összes tisztségérõl. Az új vezetés kezdetben nem tervez politikai változásokat, csupán a gorbacsovi reformokat szeretné Bulgáriában is bevezetni, azonban az események már nem tarthatók a rendszer keretein belül, s megindul a politikai pluralizmus felé vezetõ út, annak ellenére, hogy a kommunista Bulgáriában komoly ellenzéki mozgalom nem volt.
Az 1990. júliusi választásokon azonban meglepetésre a Bolgár Szocialista Párt abszolút többséget szerez, 400 mandátumból 211-et. Az ellenzéki többségû nagyvárosokban és elsõsorban Szófiában tömegtüntetések kezdõdnek, melyek kétségbe vonják a választások tisztességes jellegét. Miután a tömegtüntetések kiszélesednek, Petar Mladenov köztársasági elnök lemond, helyére kompromisszumként a szocialista többségû parlament Dr. Zselju Zselevet, a Demokratikus Erõk Szövetsége elnökét választja. Ezzel lehetõséget kap a parlament a nyugodt munkára, melynek eredményeképpen megszületik 1991-ben az új alkotmány.
Az 1991-es választásokon az ellenzék nyer, kormánya azonban csak egy évig marad hatalmon. 1992–1994 között a szocialisták és a a török kisebbségi párt hallgatólagos támogatásával szakértõi kormány irányítja az országot. 1994-ben ismét a Bolgár Szocialista Párt nyeri a választásokat. 1996 elején súlyos gazdasági válságba kerül az ország, az infláció eléri a heti 30%-ot. A rendkívüli választások utáni új kormány sikeresen stabilizálja a helyzetet 1997 elején, a bolgár levát a német márkához köti (1:1000 árfolyamon).
2001-ben véglegesen hazatér II. Simeon ex-cár, akinek új pártja megnyeri a választásokat és a török kisebbség pártjával koalícióban új kormányt alakít, mely külpolitikai sikereket mutat fel: eléri Bulgária felvételét a NATO-ba és sikeresen befejezi az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalásokat.
A 2005-ös választásokon a Bolgár Szocialista Párt szerez többséget, az új koalíciós kormányt 8:5:3 arányban a Bolgár Szocialista Párt, (II. Simeon ex-cár pártja) és a török kisebbségi párt hozza létre. A Demokratikus Erõk Szövetsége részekre szakad, a közép-jobb súlytalanná válik, mivel három kisebb parlamenti párt formájában vesz részt a politikai életben. A 2005-ös parlamenti választások új jelensége a mindaddig jelentéktelen és a parlamenti küszöb megközelítésére sem képes bolgár szélsõjobb megszervezõdése (Támadás Párt) és bejutása a parlamentbe.
A Támadás Párt nacionalista, cigány- és törökellenes, muzulmánellenes, NATO-ellenes és EU-szkeptikus jelszavakat hangoztat, követeli a rendszerváltozás teljes menetének felülvizsgálatát, elutasítja a kapcsolatot mind a kormánypártokkal, mind a jobbközép ellenzéki pártokkal, mivel azokat mind bolgárellenesnek és hazaárulónak tartja.
Bulgária 2007. január 1-jén vált az Európai Unió tagjává.
A kommunista rendszer de facto 1989. november 10-én ér véget, amikor Todor Zsivkov ellen palotaforradalom tör ki, pártbéli ellenzéke – Andrej Lukanov és Petar Mladenov pártvezetõk vezetésével – moszvai támogatással lemondatják összes tisztségérõl. Az új vezetés kezdetben nem tervez politikai változásokat, csupán a gorbacsovi reformokat szeretné Bulgáriában is bevezetni, azonban az események már nem tarthatók a rendszer keretein belül, s megindul a politikai pluralizmus felé vezetõ út, annak ellenére, hogy a kommunista Bulgáriában komoly ellenzéki mozgalom nem volt.
Az 1990. júliusi választásokon azonban meglepetésre a Bolgár Szocialista Párt abszolút többséget szerez, 400 mandátumból 211-et. Az ellenzéki többségû nagyvárosokban és elsõsorban Szófiában tömegtüntetések kezdõdnek, melyek kétségbe vonják a választások tisztességes jellegét. Miután a tömegtüntetések kiszélesednek, Petar Mladenov köztársasági elnök lemond, helyére kompromisszumként a szocialista többségû parlament Dr. Zselju Zselevet, a Demokratikus Erõk Szövetsége elnökét választja. Ezzel lehetõséget kap a parlament a nyugodt munkára, melynek eredményeképpen megszületik 1991-ben az új alkotmány.
Az 1991-es választásokon az ellenzék nyer, kormánya azonban csak egy évig marad hatalmon. 1992–1994 között a szocialisták és a a török kisebbségi párt hallgatólagos támogatásával szakértõi kormány irányítja az országot. 1994-ben ismét a Bolgár Szocialista Párt nyeri a választásokat. 1996 elején súlyos gazdasági válságba kerül az ország, az infláció eléri a heti 30%-ot. A rendkívüli választások utáni új kormány sikeresen stabilizálja a helyzetet 1997 elején, a bolgár levát a német márkához köti (1:1000 árfolyamon).
2001-ben véglegesen hazatér II. Simeon ex-cár, akinek új pártja megnyeri a választásokat és a török kisebbség pártjával koalícióban új kormányt alakít, mely külpolitikai sikereket mutat fel: eléri Bulgária felvételét a NATO-ba és sikeresen befejezi az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalásokat.
A 2005-ös választásokon a Bolgár Szocialista Párt szerez többséget, az új koalíciós kormányt 8:5:3 arányban a Bolgár Szocialista Párt, (II. Simeon ex-cár pártja) és a török kisebbségi párt hozza létre. A Demokratikus Erõk Szövetsége részekre szakad, a közép-jobb súlytalanná válik, mivel három kisebb parlamenti párt formájában vesz részt a politikai életben. A 2005-ös parlamenti választások új jelensége a mindaddig jelentéktelen és a parlamenti küszöb megközelítésére sem képes bolgár szélsõjobb megszervezõdése (Támadás Párt) és bejutása a parlamentbe.
A Támadás Párt nacionalista, cigány- és törökellenes, muzulmánellenes, NATO-ellenes és EU-szkeptikus jelszavakat hangoztat, követeli a rendszerváltozás teljes menetének felülvizsgálatát, elutasítja a kapcsolatot mind a kormánypártokkal, mind a jobbközép ellenzéki pártokkal, mivel azokat mind bolgárellenesnek és hazaárulónak tartja.
Bulgária 2007. január 1-jén vált az Európai Unió tagjává.
